(eftéről) ő holista egy konzervdobozban – sík puszta aki hegynek hazudja magát   én hullám vagyok a tengeren – örök lárma de hídnak hisz amire rátaposhat   pedig mi valahol sem találkozhatunk soha

Nézd, üres vagyok rajzolj tele igaz szóval zöld fűvel és csókkal fákkal és tengerrel édes nevetéssel  (most olyan sötét vanminden mozdulatlan)   ültess hajóra, fényre vigyél el messze-messze biztass szerelemre az árnyakat fesd fehérre vagy takarj el nehogy meglásson…