Sylvia Plath: A gyáva  Ez az ember álnév mögött  Féregként másik testet ölt.  A nő telefonon át Férfiként adja el magát.   Férget eszik, a maszk dagad, Szemet zár, orrot és ajkat.  A nő hangja üregből szól, Egyre élettelenebb.  Férgek zárják el a torkát. Gyűlöli   Egy baba gondolatát…

  Hagyjuk, hagyjuk a fekete cipőd, Apu, amiben lábad voltam vérszegényen, fehéren. Lélegezni alig mertem, harminc éven át féltem, ha tüsszentek észreveszik, hogy élek.   Meg kellett öljelek, Apu. Meghaltál időm előtt – Te Istennel teli zsák, márvány súlyú, szürke lábujjú rémes…