Tea vodkával és borostyánnal
2011.07.16. 14:04
Első randira mindig a borostyán
nyakláncomat veszem fel a hozzátartozó
fülbevalóval, hogy ragyogássá változtassa
a mindig ott lapuló félelmet
és szorongást a tekintetemben.
Kint mínusz harminc fokot
mutat a hőmérő, ezért jó ha van egy bokáig érő
bunda is. Itt, Moszkvában csak a
szőrme véd meg a hidegtől és a forró tea
vodkával, amit kortyolgatunk az étterem
teraszán; kijöttünk ide, hogy kettesben legyünk.
A folyó felőli száraz szél szétszaggatja és magával viszi
a szavakat miközben lelkesen magyarázol valamit;
eszembe jut, hogy a fogadtatásom is jeges volt,
mikor hazajöttem (három hete), Apám nem titkolta
mennyire csalódott, amiért újra
halasztanom kell a főiskolán, de leginkább
attól keseredik el, hogy engem nem érdekel az
üzlet, kiszámíthatatlan vagyok,
nem tudok úrrá lenni a problémáimon. –
Jó lenne most nekimenni a víznek, lemosni
magamról a kétségbeesést:
sosem leszek
az, akinek látni akartok,
nem vonzanak érzelmi, vagy üzleti
spekulációk, versenyek, gyerekek,
házasság.
Talán egy olyan pingpong labdához tudnám
hasonlítani magam, amelyik mindig túlrepül
az asztalon, túl nagy erővel
csapódik a földnek és túl könnyen
törik. Hogy adhatnék ilyen labdát
valakinek a kezébe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.