Csontjaimról úgy olvad le a hús (érted),
ahogy elfogynak a holnapok.
Felhő-szemedben üres kút vagyok,
unottan belém köpöd mérged.
Ma a halál hoz nekem ebédet,
s fényemtől fáznak a csillagok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.