Sylvia Plath: A gyáva

 
Ez az ember álnév mögött 

Féregként másik testet ölt.

 
A nő telefonon át

Férfiként adja el magát. 

 
Férget eszik, a maszk dagad,

Szemet zár, orrot és ajkat.

 
A nő hangja üregből szól,

Egyre élettelenebb.

 
Férgek zárják el a torkát.

Gyűlöli 

 
Egy baba gondolatát –

Élősködő, szépségtörő – 

 
Inkább lenne halott, mint kövér nő,

Halott, hibátlan Nefertiti,

 
Az ádáz maszk erősíti

Szemében az ezüst ködöt,

 
Hol gyermek sosem úszik,

A nőből férfi válik.

Jegyzetek:

Helyszín: Court Green, Sylvia Plath és Ted Hughes otthona. Észak Tawton, Devon, Anglia. 1962. július 9-én, Sylvia Plath és anyja, Aurelia Plath, aki látogatóban van náluk, bevásárlókörútra mennek Exeterbe.

Plath büszkén mondja anyjának: "Mindent megkaptam az élettől, amit valaha is szerettem volna, csodálatos férj, két imádnivaló gyerek, szép otthon és az írásaim.”

Korábban érnek haza, mint tervezték, és amikor belépnek a házba, csörög a telefon. Sylvia veszi fel.
A vonal túlsó végén lévő nő elmélyíti a hangját, és férfiként mutatkozik be. Sylvia felismeri Assia Wevillt, de átadja a kagylót Tednek, a beszélgetés után azonban kitépi a készüléket a falból, és berohan a szobájába. Ekkor válik világossá számára, hogy Ted és Assia között, van valami.

A The Fearful, amit Plath 1962. novemberében, pár hónappal a halála előtt írt, életrajzi szempontból fontos vers, mert többek között, a versbeli incidens indítja el a lavinát, ami különválásukhoz és Plath öngyilkosságához vezet.

Elisabeth Sigmund, Plath barátnője így emlékszik vissza az esetre: “Szörnyű állapotban volt. Azt mondta:
– Hazudott nekem, teljesen összement a szememben. – Sylvia idolizálta Tedet, előmozdította a karrierjét, de ravasz, megbízhatatlan emberré vált, ezért megvetette. Sylvia nagyon tisztánlátó volt, őszinte és egyenes ember. Assia egészen más volt. Ő szeretett provokálni, kitűnni, szerette elkápráztatni az embereket. Szerette éreztetni, milyen hatalommal rendelkezik az emberek fölött. Nagyon szép volt, elhatározta, hogy elcsábítja Tedet. Assia nagyon zavaros nő volt. Ted pedig, mint a mágnes, vonzotta a nőket, és nem tudott ellenállni nekik.”

Plath költészetében a féreg és a maszk: a férfi és a nő szimbólumai, valamint a halálé.
A férfiakat gyengének, puhánynak tartotta, megvetette őket (bár Tedet eleinte istenítette), ugyanakkor irigyelte, hogy szabadon kiélhetik vágyaikat. Mindezt a versben maszk mögé bújva, alattomosan, mint a férgek.

A versben Assia büntetése az, hogy a maszk föléje nő, és végleg átváltozik. Mintha Sylvia, Assia jövőjét vetítette volna előre. 

Halála után Plath, monumentalizálódik, “halotti maszkja” egyre csak nő, ami végül megfojtja Assia és Ted kapcsolatát.
Plath életműve felértékelődik az Ariel kötet megjelenése után, bekerül az angol- és amerikai kánonba. 
A közvélemény Ted és Assia ellen fordul, őket hibáztatják Plath halála miatt, Sylvia sírját megrongálják, mert el akarják távolítani róla a Hughes nevet. “Az ellenségeskedés és a megvetés, néha elviselhetetlen.” – panaszkodott Assia, nővérének, Celianak.
Hughes szülei sem fogadták őt el, egyenesen levegőnek tekintették, féltették fiuk hírnevét.
Assia, Plath halálakor gyermeket várt Hughes-tól, de úgy döntöttek, a mostani helyzet nem alkalmas egy újabb babára. Assia amúgy is rettegett a szüléstől, ahogy az öregedéstől is, félt, hogy elveszíti szépségét. Barátainak azt mondta, ha betölti a 42. évét, megöli magát.

1964-ben újra teherbe esett, ezt a babát megtartotta, így 1965. márciusában megszületett, Shura.

1968.-ban Hughes és Assia különváltak. Hughes-nak Assia mellett nem egy, de két párhuzamos kapcsolata is volt. Amikor Assia rájött, hogy Ted nem fog visszatérni hozzá, nem fogja feleségül venni sosem,
1969. március 23.-án, közel két hónappal 42. születésnapja előtt, egy csúnya veszekedés után, ugyanazt az utat és ugyanazt a módszert választotta, mint Plath, csak ő a kislányát is magával vitte. 

"Élveztem az álmot, hogy Teddel együtt élek, ennek most vége" – írta apjának, búcsúlevelében. – Soha nem jöhet még egy férfi, soha."

Forrásaim:

A Lover Of Unreason: The Life And Tragic Death Of Assia Wevill,
by Yehuda Koren and Eilat Negev

Elizabeth Sigmund and Gail Crowther
Sylvia Plath in Devon: A Year’s Turning

·

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.