Senki

Talán ártatlan gyermek vagyok,

aki retteg a halottaktól,

mégis hívja, várja a halált,

mert az megváltja minden élőtől:

a gyerekektől, a fáktól, a rovaroktól;

mindenkitől, akinek a szíve szomorú.

Mert  nincsenek már ajándékai,

mert az utak sötétben vannak, 

mert nincs senki,

aki megsirassa,

hozzád vezesse, Uram.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.