A múlt, kőfal.

Nem törhető, nem nyitható.

Éle van.

A most, keskeny, szűkös sáv.

A lépések földetlenek.

Az óra visszafelé jár.

A jövő rossz kirakatban,

s üresebb, 

mint a tekintet.

asszociációk,

Jónás Tamás - Áthajlás c.versére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.