április 11.
2024.04.10. 13:30
a költő felhozvalamit a mélybőllehet az széngyémánt gyöngy közönséges kavics víz ólom elásott ékszer eszmerög vagy idegen anyag az olvasó dönti elhogy a mindenséggelméri-e
van itt egy hely, ahol
2022.07.18. 15:45
rendszertelen a rendszer, a tegnapi ajtók ma máshova nyílnak, hol ide, hol oda zuhanunk, testünkön a zúzódások szakadatlan változtatják színüket, mint az ég: most haragosszürkébe öltözik, a kerteket benövi a káosz, kék pirulákat osztogatnak utcasarkokon, zene helyett…
tökéletlenség
2022.07.17. 19:20
A Nárci
2021.04.21. 13:29
Kiszimatolja a törékenységedet, mint Állatok a vérszagot. Miután elhasznált, Kifosztott minden Aglaia-t belőled, aligmaradt Csontjaidat hatláb Mélyre ássa: Nem engedheti, hogy Egy másik szerelem, Barát, rokon, Ismerős, Kóbor kutya, Bárki,…
a becsapottak
2019.12.02. 09:37
nem kérdőjelezik meg a világ süllyedését a vízbefúltakat szögesdrót kerítéseken a vért háborúk járványok éhinségek sötét titkait azonos algoritmusra mozdulnak mikor lelakatolják a tengereket a szíveket a lábakat testük iszapos a szomszédom ilyen azt mondja…
két elhajított test
2019.10.03. 10:12
a kinagyított képen jól látszik szemünkben a szomorú fény egyre messzebbre utazunk lényeg az eltávolodás nem érzékeljük lefelé vagy felfelé könnyebb-e az út olyan tapasztalatlanok vagyunk mint két elhajított testet a környezetünk mozgat tovább vadszedret eszünk gombát amiből rengeteg…
ez a nyár nem olyan
2018.08.13. 22:04
legjobb a vízben a tenger nyugodt viharokhoz nekem sincs most közöm vagyok a kék végtelen távolság egyre messzebb sodródik ez a nyughatatlan test az emberek elmosódott foltokká zsugorodnak a parton valaki kiált vagy csak képzelem végre elérhetetlen vagyok
Örök hó
2017.12.22. 19:21
a tudás természete
2017.03.26. 11:51
(eftéről) ő holista egy konzervdobozban – sík puszta aki hegynek hazudja magát én hullám vagyok a tengeren – örök lárma de hídnak hisz amire rátaposhat pedig mi valahol sem találkozhatunk soha
Szerző: metz_sharon
Szólj hozzá!
Címkék: vers demagógia hullám holizmus gaslighter sík puszta konzervatív dogmatika
Fess fehérre
2010.01.06. 21:36
Nézd, üres vagyok rajzolj tele igaz szóval zöld fűvel és csókkal fákkal és tengerrel édes nevetéssel (most olyan sötét vanminden mozdulatlan) ültess hajóra, fényre vigyél el messze-messze biztass szerelemre az árnyakat fesd fehérre vagy takarj el nehogy meglásson…