A “szeretlek” betűi utánad
gurultak a földön.

A DNS-ed még őrzöm,
itt hagyott hajszálakon,

lepedőkön, ki tudja miken,
nem veszem végig.

Átörökítésük majd máshol,
másban. Csókrengetegben is

halál van, s nem vezet
lépcső az égig.

ott vagyok a kislánnyal a szobában

a holdfény a feldúlt ágyra esik

elvonszoljuk magunkat onnan


azt kéri mentsem meg

átölelem várjuk hogy jöjjenek

a langolierek

                   
                        
                          (Bukowski átirat, csödönek ajánlva)

egy jó vers forró kávé hideg
téli napokon
amikor nem akarsz látni senkit

egy jó vers mint Mozart zenéje okosít
bár jobb lenne ha butítana
nem tudnád hogy az egész része vagy

a jó vers barát
akihez akkor is visszatérhetsz
ha mindenkit elküldtél a francba

a jó vers valami ami kitölti az ürességet
a bordák mögött és rájössz
hogy egyedül vagy egész

egy igazán jó verstől formát kap a létezés

egy jó vers ellenségeid torkára
kés

egy jó verssel új ruhát adhatsz
a rossz emlékekre

olyan mint a fű a  jó vers
szorongásoldó nyugtató
akár a borotvapenge

a jó vers elveszi a halál ízét
vagy hozzáad valamit

egy jó verssel képes vagy megérinteni
a Teremtőt

egy jó vers neked nekem

ketten álltunk a parton

onnan néztük magunkat a vízben

levegőért küzdöttünk

a sirályok nyugtalanok voltak

26 lépés előre
ugyanennyi vissza
ötven centis tűsarkakon
a váll lazán hátracsapva
vérszegény bőr
a törni kész
csontokon
mintha fogytál volna
tegnap óta
lóg rajtad
a rádszabott ruha
csak halni jár beléd a lélek
erre sincs szükséged
a nem evés jutalom

26 lépés előre
forgás
a talaj sosem volt
hozzád való
repülsz most
ehhez van kedved
az asztalon kokain-
csíkok maradtak félbe-
vágott torta
jól áll neked ez
a fekete cipzáras
zsákforma.

   The most beautiful suicide, May 1, 1947 © Robert Wiles

                                                             A szürkéknek, NEM


Sosem dobott ki semmit. "Majd jó lesz valamire." Így volt az üres üvegekkel is, katonás rendben sorakoztak a polcokon. A fehér üvegekbe befőttet, lekvárt és paradicsomlevet rakott el, de a színes üvegekkel nem tudott mit kezdeni. Egy idő után úgy elszaporodtak, hogy minden mást kiszorítottak a kamrából, és csak álltak ott haszontalanul, porosan. Napról-napra jobban gyűlölte őket. Végül elővette a puskáját. Remegett a keze az indulattól. Az üvegek nyakát vette célba, ha sikerült egyet eltalálnia, büszkeség öntötte el: helyet csinált! Feltette akcióját a youtube-ra, és olyan hisztériát váltott ki vele, amilyenre csak legtitkosabb álmaiban gondolt: nemzeti sporttá, később már reflexszé vált a színes üvegek megsemmisítése. Ahogy a légy a légycsapóval, úgy tartozott össze a színes üveg a puskalövéssel az emberek tudatában.

Azután a színes üvegek feltűnően fogyni kezdtek, egyre messzebb kellett menni annak, aki vadászni akart rájuk: egészen Kanadáig. Itt azonban tilos volt fegyvert használni, a kanadaiak békés népek; az üvegeken népi motívumokat fedeztek fel, és védetté nyilvánítottak minden egyes darabot. Megnőtt az értékük, a turisták is egyre nagyobb érdeklődést  mutattak.

A kamrában most fehér üvegek sorakoznak. Egyre jobban gyűlöli

                     
Első randira mindig a borostyán

nyakláncomat veszem fel a hozzátartozó

fülbevalóval, hogy ragyogássá változtassa 

a mindig ott lapuló félelmet

és szorongást a tekintetemben.

Kint mínusz harminc fokot

mutat a hőmérő, ezért jó ha van egy bokáig érő

bunda is. Itt, Moszkvában csak a

szőrme véd meg a hidegtől és a forró tea

vodkával, amit kortyolgatunk az étterem

teraszán; kijöttünk ide, hogy kettesben legyünk.

A  folyó felőli száraz szél szétszaggatja és magával viszi

a szavakat miközben lelkesen magyarázol valamit;

eszembe jut, hogy a fogadtatásom is jeges volt,

mikor hazajöttem (három hete), Apám nem titkolta

mennyire csalódott, amiért újra

halasztanom kell a főiskolán, de leginkább

attól keseredik el, hogy engem nem érdekel az

üzlet, kiszámíthatatlan vagyok,

nem tudok úrrá lenni a problémáimon. –

Jó lenne most nekimenni a víznek, lemosni

magamról a kétségbeesést:

sosem leszek

az, akinek látni akartok,

nem vonzanak érzelmi, vagy üzleti

spekulációk, versenyek, gyerekek,

házasság.

Talán egy olyan pingpong labdához tudnám

hasonlítani magam, amelyik mindig túlrepül

az asztalon, túl nagy erővel

csapódik a földnek és túl könnyen

törik. Hogy adhatnék ilyen labdát

valakinek a kezébe.

A Karácsony olyan, mint egy felékszerezett, öreg dá-

ma, akibe botoxot pumpáltak.

Hiába súgtam
azon az abortált reggelen
hogy pozitív lett
a terhességi teszt
nem törődtél vele.
Kufár szemedben
dollárok ezrei futottak
az angol fonttal
versenyre kelve.
Célba érve
oltár elé álltak –
kívánatos tranzakció:
megfogan.
Mammon és a kanonok
megáld majd
de lesz olyan
ki szerető sóhajt vet rád
mikor mocskos kezed
a fehér asztalnál
imára kulcsolod?

                     (gétének)

Ólommal bélelt dobozba
csomagoltam az összes
árulásodat
és a Tibi tejcsokival
bevont szavaiddal
(amiről utólag kiderült
hogy romlott volt)
meg a Tesco gazdaságos
gyémánt gyűrűddel együtt
a Szabadság-hídról
a kosz-színű
Dunába hajítottam
még köptem is utána
nagy ívben egy nagyot
búcsúzóul
(nagyobbat illett volna
de kicsit száraz volt a szám)
mélyen magamba szívtam
az ezután keletkező
pozitív energiákat
és belevetettem magam
a jobbra érdemesek
siető lépteinek ritmusába.

eléred-e valaha
a sóvárgott formát

a szent művészet
esszenciája
túlcsordul a kezeden
inverz tereken át-
hajolva
talán
           

             hidaknakütközöl

Milói Vénusz

2.1

ha majd a költészet
a kisujjamban lesz

odakint eltéved –
talán egy GPS

3.0

Verset írjak?
               
               EZEKNEK?

Testisége mohó vágyak tükre volt
mi ötezer luxszal százfelé sóhajt.
Gyűrött noteszébe estére
egy ezredik strigulát ró majd.

Az egyszer használatos lábak közé
égő szomjat pumpált:˝ Jó kis lugnya volt
kár, hogy nem fog emlékezni ránk˝
morgott egy magányos spermafolt.

A Choke c. film plakátja

azt mondják anorexiás vagyok mert
62 napja nem ettem
62 napja nem ittam
62 napja nem vettem levegőt
átlátszó ujjamról
leesett a gyűrű
lógó ruhában kutatom
a lábad nyomát
az utcákon
ahol együtt lépkedtünk
62 napja
pedig már csak árnyék vagy
a szemem alatt