rendszertelen a rendszer, a tegnapi ajtók ma máshova nyílnak, hol ide, hol oda zuhanunk,  testünkön a zúzódások szakadatlan  változtatják színüket, mint az ég: most haragosszürkébe öltözik, a kerteket benövi a káosz, kék pirulákat osztogatnak  utcasarkokon, zene helyett…

  meglátogatnál, mondtad. jó lenne, csak ajtóm nincs, hogy beengedjelek.                                 

  Raphael Patkanian: Gyere csalogányom   Édes csalogányom, hagyd ott a kertet,  Mondj verseket, hozz álmot fiam szemére. Mégse gyere csalogány,  A fiam sír, nem akar pap lenni.   Drága gerlice, hagyd el otthonod, fiókáidat, búgd el a bánatod, hogy a fiam elaludjon végre. Mégse gyere…

  vonásaik elnagyoltakmozgásuk gépies egy külső hangra figyelnek figyelnek feszülten katonáknévtelen katonák az időn átfordulvaelkezdték lapos koronggá változtatni a földet s a valóság viaszként olvad csak olvad csak olvad az űrbe el