Anxiety

2017.02.17. 14:37

forrás:http://linkbeef.com

Minden szombaton a közelben lévő diszkóba megyünk, hogy oldódjunk az egész heti munka, rohanás, túlfűtöttség után.
Valami napok óta izgatott, így azt mondtam: – Később utánad megyek, Édes, még van egy kis elintéznivalóm.
– Jó. – vontad meg a vállad.

Elővettem a terhességi tesztet, amit hazafelé jövet vettem. Jobb lett volna reggel csinálni, de nem akartam addig várni.
Amikor végeztem, mindkét csík látszott. Majdnem elájultam, annyira befeszültem.

Lezuhanyoztam, és fölvettem a legdögösebb ruhámat: egy fehér, tapadó miniruhát,
a fél mellem kint van belőle. Nem tudtam mire számíthatok tőled egy ilyen hír után,
legalább legyek kívánatos.
Sokáig sminkeltem, mégis alig tudtam elkendőzni a sápadtságomat.

A diszkóba belépve, egy ideig elveszetten álldogáltam – nem szeretek ilyen helyekre egyedül jönni, zavar a sok ember – , épp azon voltam, hogy visszafordulok, amikor odajött egy ismerős fiú, a parkett felé húzott.
– Nem láttad Mikit? – kiáltottam a fülébe.
– Mostanában nem.  Gyere, majd később megkeressük. – ordított vissza.
Vonakodtam.
– Mi ez a feszkó? Van nálam eki, benyomsz egyet?
– Nem, kösz. – mondtam tétovázva.
– Jó anyag, megbízható forrástól. Ne parázz!
– Csak egy felet.

Nemsokára lehullott rólam minden szorongás, félelem, ami eddig úgy terült rám, akár egy fojtogató, szűk, kényelmetlenül meleg kabát.
Felolvadtam a zenében. Úgy éreztem a sejtjeimből is zene sugárzik, mint valami színes radioaktív izotóp.

Hiányoztál. Otthagytam a fiút és végigmentem a termen; a leghátsó asztalnál voltál egy szőkével, szorosan összeölelkeztetek. Nem vettél észre.
Vihogni kezdtem, rám tört a szédülés, csupa görcs voltam megint, talán rángatóztam is.
Milyen agyament gondolat volt, hogy én gyereket szülhetek! Egy kibaszott, kurva BPD-s aki drogos, nem álmodozhat ilyesmiről.
Lerogytam egy székre; háttal nektek, a világnak:  lehetőleg mindennek, mindenkinek. Kiborítottam a táskámat. Ha volna fegyverem, lelőhetnélek téged, a szőkét, magamat.
De csak borotvapenge van nálam, ez mindig kell, a falcolás miatt. Többnyire a combom belső felén ejtem meg a vágást, így nem látszik, csak akkor, ha szétteszem a lábam.

– Miért csinálod ezt? – kérdezted, valahányszor új sebet találtál rajtam. Sosem értetted, hogy ez az egyetlen a drogon kívül, ami csökkenteni tudja a fájdalmamat, az örökös nyugtalanságot, a bennem lévő űrt.

Most a bal csuklómat metszettem el, rezignáltan figyeltem, hogy bugyog a vér: hol kéken, hol zölden, hol lilán, hol feketén. Később sikoltozást hallottam; nem tudtam eldönteni valóság-e, hallucináció vagy álom, mert úszni kezdtem valami anyagtalan sötétség felé.

 

a szerelem meghatározása

2016.07.05. 15:50

                           (Bukowski átirat)

a szerelem orgyilkos
aki feléd oson a sötétben

a szerelem 36 órán át vajúdó nő

a szerelem az utolsó korty levegő
mielőtt elnyelnek a mélyvizek

a szerelem A Legyek Ura

tűz-oltalom a szerelem

a szerelem kék felhőkendő
ami eltakarja a napot

a szerelem olyan menekült
aki sosem talál végleges otthonra

egy lelket bontó eke
a szerelem

a szerelem Munch Sikolya

egy alkoholista csillapíthatatlan
szomjúsága a szerelem

a szerelem Beethoven
Holdfény szonátája metál verzióban

a kokain éhsége
a szerelem

a szerelem fürdés
tűzforró majd jéghideg fényben

a szerelem szivárványtakaró
mínusz harminc fokban

a szerelem Van Gogh
levágott füle

újrafesthető vászon
a szerelem

a szerelem egy soha
meg nem érkező SMS

a szerelem Hamupipőke üvegcipője
ami éjfél után darabokra törik

kiszámíthatatlan trip
a szerelem

a szerelem a 115. elem

a szerelem halva született
csecsemő

a szerelem lehulló csillag
amit versbe tesznek

virág színű seb a szerelem
körülrajongják fényes döglegyek
            
             

 

Borderline

2016.07.02. 17:49

Az                                  

élet                                

borotva-                         

éles                              

hóna                              

alá                                

bújva                             

zokogsz                          

a                                   

hídért                                            

mely                              

elvezet                                  

a                                   

felnyíló                           

égig.                                               

az idő fogságában

2016.06.06. 20:03

 

ott vagyok a kislánnyal a szobában

a holdfény a feldúlt ágyra esik

elvonszoljuk magunkat onnan

azt kéri mentsem meg

átölelem várjuk hogy jöjjenek

a langolierek

 

Bukowski magic

2016.06.01. 20:00

                   
                        
                        (Bukowski átirat)

egy jó vers forró kávé hideg
téli napokon

egy jó vers mint Mozart zenéje
okosít

a jó vers barát akihez
mindig visszatérhetsz

a jó vers valami ami kitölti az ürességet
a bordák mögött

egy jó verstől formát kap a létezés

egy jó vers ellenségeid torkára
kés

egy jó vers fess ruha
a rossz emlékeken

olyan mint a fű a  jó vers
szorongásoldó nyugtató

a jó vers elveszi a halál
ízét

egy jó verssel képes vagy megérinteni
a Teremtőt

egy jó vers neked nekem





égi vizek

2016.05.25. 19:03

 

ketten álltunk a parton

onnan néztük magunkat a vízben

levegőért küzdöttünk

a sirályok nyugtalanok voltak

szep-kepek-siralyok-5.jpg

 

kifutón

2011.11.01. 21:22

26 lépés előre
ugyanennyi vissza
ötven centis tűsarkakon
a váll lazán hátracsapva
vérszegény bőr
a törni kész
csontokon
mintha fogytál volna
tegnap óta
lóg rajtad
a rádszabott ruha
csak halni jár beléd a lélek
erre sincs szükséged
a nem evés jutalom

26 lépés előre
forgás
a talaj sosem volt
hozzád való
repülsz most
ehhez van kedved
az asztalon kokain-
csíkok maradtak félbe-
vágott torta
jól áll neked ez
a fekete cipzáras
zsákforma.

the_most_beautiful_suicide_may_1_1947_robert_wiles.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

The most beautiful suicide, May 1, 1947 © Robert Wiles

Miért éppen Kanada

2011.07.24. 15:32

                                                             A szürkéknek nem


Sosem dobott ki semmit. "Majd jó lesz valamire." Így volt az üres üvegekkel is, katonás rendben sorakoztak a polcokon. A fehér üvegekbe befőttet és paradicsomlevet rakott el, de a színes üvegekkel nem tudott mit kezdeni. Egy idő után úgy elszaporodtak, hogy minden mást kiszorítottak a kamrából, és csak álltak ott haszontalanul, porosan. Napról-napra egyre jobban gyűlölte őket. Végül elővette a puskáját. Remegett a keze az indulattól. Az üvegek nyakát vette célba, ha sikerült egyet eltalálnia, büszkeség öntötte el: helyet csinált! Feltette akcióját a youtube-ra, és olyan hisztériát váltott ki vele, amilyenre csak legtitkosabb álmaiban gondolt: nemzeti sporttá, később már reflexszé vált a színes üvegek megsemmisítése. Ahogy a légy a légycsapóval, úgy tartozott össze a színes üveg a puskalövéssel az emberek tudatában.

Azután a színes üvegek feltűnően fogyni kezdtek, egyre messzebb kellett menni annak, aki vadászni akart rájuk: egészen Kanadáig. Itt azonban tilos volt fegyvert használni, a kanadaiak békés népek; az üvegeken népi motívumokat fedeztek fel, és védetté nyilvánítottak minden egyes darabot. Megnőtt az értékük, a turisták is egyre nagyobb érdeklődést  mutattak.

A kamrában most fehér üvegek sorakoznak. Egyre jobban gyűlöli


                     
Első randira mindig a borostyán

nyakláncomat veszem fel a hozzátartozó

fülbevalóval, hogy ragyogássá változtassa 

a mindig ott lapuló félelmet

és szorongást a tekintetemben.

Kint mínusz harminc fokot

mutat a hőmérő, ezért jó ha van egy bokáig érő

bunda is. Itt, Moszkvában csak a

szőrme véd meg a hidegtől és a forró tea

vodkával, amit kortyolgatunk az étterem

teraszán; kijöttünk ide, hogy kettesben legyünk.

A  folyó felőli száraz szél szétszaggatja és magával viszi

a szavakat miközben lelkesen magyarázol valamit;

eszembe jut, hogy a fogadtatásom is jeges volt,

mikor hazajöttem (három hete), Apám nem titkolta

el, mennyire csalódott, amiért újra

halasztanom kell a főiskolán, de leginkább

attól keseredik el, hogy engem nem érdekel az

üzlet, kiszámíthatatlan vagyok,

nem tudok úrrá lenni a problémáimon. –

Jó lenne most nekimenni a víznek, lemosni

magamról a kétségbeesést:

sosem leszek

az, akinek látni akartok,

nem vonzanak érzelmi, vagy üzleti

spekulációk, versenyek, gyerekek,

házasság.

Talán egy olyan pingpong labdához tudnám

hasonlítani magam, amelyik mindig túlrepül

az asztalon, túl nagy erővel

csapódik a földnek és túl könnyen

törik. Hogy adhatnék ilyen labdát

valakinek a kezébe.